Sikondáról megközelítve a 66-os út mellett, a mai Mánfa település határától kb. 600 m-re, festői völgyben, fáktól részben takartan áll az egyik legszebb Árpád-kori római katolikus falusi templomunk, amelyet Sarlós Boldogasszony tiszteletére szenteltek.
Nyugati homlokzatát egy karcsú, magas torony uralja, amelynek falát három ikerablak töri át. A templomot feltehetően a XII. században kezdték építeni, a hajó aszimmetrikus (északi oldalán a XV. században kiszélesítették). A déli oldalon nyílik a bélletes kapu, fölötte román stílusú, félköríves záródású ablakok. A szentély négyszögletű. A hagyomány szerint a középkori település elpusztult, s a templomtól távolabb települt újra a falu. A templom környékét úgy benőtte az erdő, hogy az épületből semmi sem látszott. Állítólag úgy találtak rá, hogy betévedt az erdőbe, és szarvával a torony harangkötelébe akadt egy bika, s ahogy a kötelet rángatni kezdte, megszólalt a harang, amelynek szavára felfigyeltek a falubeliek, s így rátaláltak a romos épületre. Annyi bizonyos, hogy a templomot 1742-ben állították helyre és 1927-ben restaurálták.